Kutatók Éjszakája - Itt vannak a fényképek!

Programunk a Kutatók Éjszakáján nagyon jól sikerült. Segítőinknek, Mészöly Ágiéknak és Baki Julinak nagyon köszönjük a lelkes részvételt és támogatást, további képek Dávid Ágota jóvoltából a következő linken érhetőek el.

Programajánló: Kutatók Éjszakája 2013, szept. 27., TIT Planetárium

Kedves Barátaink és Érdeklődőink,
szeretettel várunk Bennetek pénteken, szept. 27-én délután a TIT Planetáriumban, a Népligetnél.
Csapatunk az idei Kutatók Éjszakáján vesz részt, színes programokkal készülünk, hogy megmutassuk a színel ezernyi oldalát, a fények és a bolygók csodás részleteit!

Tartsatok velünk idén is!

Fuss versenyt a Fénnyel - Játékos akadályverseny a Planetárium melletti sétáló Naprendszerben. Indulás a Naptól, ahol rövid csillagászati bemutató és naptávcsőn keresztüli szemlélődés után bekötött szemes játékok, Jupiter-Szaturnusz közötti futóverseny és GPS-es Uránusz keresés várja majd a jelentkezőket.
Indítás csapatokban 15:00-tól egészen 16:30-ig!

Látnivaló workshop - Képek, színezők, mikroszkopikus képfelismerés, pörgetős füzet készítése révén képet kaphatsz a látással kapcsolatos különböző tudományterületekről (pl. színelmélet, állatok látása) és elkészítheted saját füzetedet is. Lesz szó  a színek mindannapi alkalmazásáról, kipróbálhatod egy virtuális színtervező program segítségével, hogyan néz ki szobád tengerkéken vagy feketén!
Helyszín: Planetárium körfolyosó, 15-19:00

Több információ itt.

Fénylovasok az Alexandrában

Vörös István és Bódi Kati kötete a város szívében, a Nyugati téri Alexandra Könyvesházban (1055 Bp., Nyugati tér 7.) is kipróbálja magát. 

A kiállítás Kati képeivel és illusztrációival jún. 5-30-ig látogatható.

A kötet bemutatója : 2013. június 18, 17:00

Moderál: Tarján Tamás, irodalomtörténész

Májusi könyvbemutató, Bódi Katival és Vörös Istvánnal Kozák Ignác Tibor újságíró beszélgetett.

Programajánló - Bódi Kati és Vörös István - Fénylovasok kötetbemutató és kiállítás

Ami a HÍD tematikus est után történt...

... egy (több!) jó hangulatú beszélgetés, Vékony Fanni-ékszerek megcsodálása, Gyukics Péter-albumok átlapozása, rengeteg új információ és ismeretségek születése előadóink és közönségünk között.

Köszönjük, hogy eljöttek, hogy eljöttetek!

Fényképek itt érhetőek el.

Március 8-án szintén a Nyitott Műhelyben voltunk Nőnapot ünnepelni.

Három tehetséges nő állt a középpontban, őket lehetett hallani, látni és megcsodálni: Halász Margit író, Fejes Krisztina zongoraművész és Mácsár Andrea ékszertervező volt Kozák Tibor vendége.

Beszámoló az estről, a Nyitott Műhelyről: a LITERA Netnaplójának bejegyzését  (itt olvasható) Kozák Tibor írta.

Újabb tematikus estre készülünk

Egy hét múlva már túl is leszünk következő tematikus estünkön. Ezúttal is a Nyitott Műhely közvetlen és barátságos kuckójába várunk minden érdeklődőt, hogy a HÍD témakörét járjuk körül meghívott vendégeink és előadóink vezetésével.

Akik vezetni fognak minket:

Vékony Fanni, ékszertervező

Gyukics Péter, fotográfus, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja

Simon Márton, költő-slammer

Czégé Imre Pál, sajtóreferens és online marketing-szakértő

Petrányi Barna, kulturális menedzser

...és a sor még abszolút nem végleges!

A program ezúttal is ingyenes.

További részletek később itt, a blogon és FB oldalunkon.

 

Bizalom utózöngék, 4.rész: Mészöly Ági szövege következik

Mészöly Ági: Nyerd meg, játszd el!

Tanítok. 

Most éppen kamaszt székről felállni.

Istent játszani munkaköri kötelesség. Már, ha jól akarom csinálni. Mindegy, hogy nevezetes szorzatokról van szó, ábécéről vagy középkori francia líráról. Hátraszaltóról táncosoknak, önálló, segédeszköz nélküli felállásról mozgáskorlátozottnak.  Tökmindegy, tényleg.

 A feladat egyszerű. Kábé mintha rundel-flikk, nekem. Berki Krisztiánhoz képest mind mozgássérültek vagyunk. Volt már, hogy sikerült neki. Legutóbb, mikor gólt lőtt a Barca. Felpattant a kanapéról és tapsolt. Míg észre nem vette magát. Akkor elesett.

A tudás bennük van. Elfeledve, elásva, esetenként jó mélyre, mondjuk. Kollektív tudattalan, vagy mittudomén. De lehet, hogy nincs bennük, a fejükbe kell rakni, tölteni tölcsérrel. Tanítás közben felszínre hozunk vagy beplántálunk, agy-, és léleksebészet.

Ha elesel, elkaplak, mondom neki. Leharcolt slágerszöveg, momentán szó szerint. Napok óta ülünk így. Látszólag felállni tanulunk, valójában elvárom tőle az alig-lehetségeset: írja felül tizenkét éve minden tapasztalatát, higgye el nekem, hogy a parézis ellenére képes megállni a saját lábán. De legalábbis bízzon benne, hogy ha elesik, elkapom.

Tanító, edző, konduktor, mentor. Szinonim a mesterrel. Volt, egykoron, ha egyáltalán. A tanítvány bizalma feltétlen a mester felé, cserébe a mester hozzásegíti a tanítványt a tudáshoz. Ugyan, hol van ez már, a káli-jugában élünk! Ha tanítani akarsz, küzdj meg érte, tisztelet nem jár, bizalom még úgy sem. Nyerd meg, ha tudod.

Minden eddigi tapasztalata azt harsogja, hogy ő képtelen erre. Az én összes eddigi tapasztalatom azt mantrázza, hogy meg tudja csinálni. A koordinációja, az izmai készen állnak. Benne van, csak ki kell hozni belőle. Ha elhiszi, ha akarja, ha bízik magában. Meg bennem, hogy elkapom, ha esni készül.

Felszínre hozás vagy beplántálás, bizalom nélkül veszettül nehéz. Ezerfele megy akkor az energia szanaszét, félelemre, manipulációra, csakazértisre. Nem hatékony ma az iskola, mondják, semmi sem az, de az iskola főleg nem, már hogy lenne az, mikor a wikipédia, a szülő, a tankörzeti felügyelő, mindenki mindent jobban tud. Hogy legyen így a tanítónéni isten, akinek feltétlenül elhiszi a hétéves, hogy az írott i az ferdénfel-egyenesenle-kerekítem-rájapont? Hogy legyen isten az edző, ha minden apuka jobb taktikát tud a hétvégi meccsre?

Apró vicikvackokkal kezdem. Nem kérdezem meg, kér-e kecsöpöt, utálja úgyis. Linkin Parkot fütyörészek, tegnap tanultam a tube-ról, haha, észrevettem a matricát a táskáján. Megígérem és nem felejtem el azt a cikket Messiről. És dög feladatok nap mint nap, alig tudja megcsinálni. Hogy egy cseppet segítenem kelljen. Épp, amikor majdnem befuccsol, leheletnyit, félkézzel megtolom. Mint Valmont a VV-ből, behálózom, kegyetlenül és tudatosan.

A jó hír az, hogy a bizalom megszerezhető. Nem adják ingyen, kell hozzá ez meg az, hitelesség, elkötelezettség, biztos szakmai tudás. Némi önbizalom, hogy hinné el az az átkozott kölök, hogy ferdén fel, meg egyenesen le, ha én nem érzem kisistennek magam?

Hetekig tart a macska-egér játék. Aztán sikerül. Pedig nem lett erősebb, nem jobb a koordinációja, nem enyhébb az izomtónus. A Linkin Park tehet róla, Messi, meg a félvállról odavetett, apró segítségek. Végre elhitte, hogy tényleg elkapom. Ezután már semmi volt talpra tenni a lábát, nyújtani a térd és csípőizületet. Megállni egyenesen, és nem elesni. Sokkal könnyebb nem-elesni, ha bízunk abban, hogy valaki megfog minket.

Minden megtanult betű, mozgáselem, definíció és megoldási menet a bizalom győzelme. De. Van rossz hír is, hogy ne örüljön annyira a tanító. Edző, egyetemi algebratanár, gépjárművezetés-oktató, tárgy és életkor irreleváns. A rossz hír akkor érkezik, amikor a legelégedettebbek vagyunk magunkkal. Tanári asztalra pakolt lábakkal javítjuk a dolgozatokat, anyósülésen bicskával kanyarítunk egy jókora szeletet a házikenyérből. A felismerés belénk hasít, mint victorinox a ropogós serclibe.

Megtanult felállni, a saját lábára. Benne volt, nekem csak elhitte, hogy meg tudja csinálni.  Csakhogy, mindig itt van valami nyavalyás csakhogy. Senki mással nem hajlandó gyakorolni ezt a nagyszerű új képességet. Készségesen megmutatja bárkinek, ha ott vagyok, de ha nem, szó sem lehet egyedül-állásról.  Bennem bízik önmaga helyett.

A bizalom, amit megszereztünk, kerékkötőnkké válhat. Válik, nem kevésszer. A feltétlen hit, ami hozzásegít az új képességek megszerzéséhez, abban a pillanatban akadály lesz, amikor ezeket a képességeket használni kellene. Önállóan, újszerűen. Kreatívan, kompetensen.

A kurzusnak nemsokára vége. Sikeresek voltunk, elértük a céljainkat, sőt. Le lehet fényképezni, beragasztani az aktába mellékletnek. Büszkének kellene lennem, de csak fanyalgok. Ebédnél rányomok a pizzájára fél tubus kecsöpöt.

A bizalom felépítése volt a lézeres agysebészet, kiszámított, megtervezett és bitang, elvesztése legyen határozott és hatékony, mint egy életmentő beavatkozás. Minél kevesebb esélyt a tanítványnak, hogy sikereit a mester eredményének tekintse. Minél kevesebb időt a mesternek, hogy önnön nagyszerűségének fényében sütkérezzen. A megszerzett bizalmat el kell játszani, nagyvonalúan és léhán, mint dzsentri az utolsó vidéki birtokot.

Másnap nem magyarázom el hatvanadszor, hogy nélkülem is meg tudja csinálni. Ott vagyok mellette, ő talpra teszi a lábát és nekikészül, nem figyelek rá. Azaz. A legkisebb megingásra kapnék utána, de megingásról szó nincs, ügyesen emelkedik fel. Szórakozottan elcammogok arrébb, a perifériás látásom kétszázhetven fok. Meg sem rezzen, észre sem vette, hogy nem vagyok ott, hogy elkapjam, ha elesik.

Nehéz ez, lemondani a bizalomról, a sikerről meg a mesterszerepről. De ez ilyen paradox történet, akkor csinálod jól, ha megszerzed, aztán lemondasz róla. Eljátszod, elherdálod, méltatlannak bizonyulsz rá. A tanítvány megretten egy pillanatra, de ha hitelesen játszod el a bizalmát, túllép rajtad, sőt. Tanító vagy, istent játszani munkaköri kötelesség, istennek hinni magad hiba.

Álldogálunk egyedül, szólok rá pár másodperc múlva, és ha pofára esel, hogy a bánatban kaplak el, hátul nincs szemem. Dohogok, morgok, kamaszreakcióra apellálok. Ő visszaül a székre és felháborodottan válaszol, most mi van, azt hiszed, hogy nélküled már meg sem merem próbálni?

Elhangzott a QWERT Egyesület Bizalom tematikus estjén, 2013. január 29-én, a Nyitott Műhelyben.

A szerzőről:

Mészöly Ági. Ír, olvas, nevel. A sorrend változhat.

http://meszolyagi.hu/itt-kezdődik.php